A magyar méhészek egyre nehezebb helyzetben vannak. Miközben az akácméz felvásárlási ára jelenleg körülbelül 1 800 forint kilogrammonként, a boltok polcain ugyanaz a termék gyakran 3 500 forint körüli áron jelenik meg. Nyugat-Európában eközben már a vegyes méz ára is meghaladhatja a 10 eurót, vagyis jól látszik: nem a magyar méz értékével van baj, hanem azzal a piaci környezettel, amelyben a termelőknek helyt kellene állniuk.
A hazai méhészek versenyképességét jelentősen rontja az olcsó import, különösen az ukrán és a hamisított kínai méz jelenléte. Ezek nagy mennyiségben kerülnek be az európai piacra, a nagykereskedők pedig gyakran a magyar mézhez keverik őket úgynevezett „javítómézként”. Ennek következtében a tisztességesen dolgozó magyar termelők egyre kisebb mozgástérrel, egyre alacsonyabb felvásárlási árakkal és egyre nagyobb bizonytalansággal szembesülnek.
A következmények már most is láthatók: sok, évtizedek óta dolgozó méhész kénytelen felhagyni a munkájával. A magukra hagyott kaptárakban betegségek jelenhetnek meg, amelyek nemcsak az elhagyott állományokat, hanem a még működő méhészeteket is veszélyeztetik. Ez nem pusztán gazdasági kérdés, hanem környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági probléma is.
Különösen visszás mindez annak fényében, hogy a kormányzati kommunikáció gyakran beszél a magyar agrárium védelméről, miközben a méhészek mindennapi gondjaira nincs valódi, rendszerszintű válasz. A TISZA álláspontja szerint a méhészet stratégiai jelentőségű ágazat: a beporzás, a biodiverzitás és a hazai mezőgazdaság jövője szempontjából is nélkülözhetetlen.
Ezért célzott agrártámogatásokra, az importmézek szigorúbb ellenőrzésére, a piaci versenyt torzító termékek visszaszorítására és a magyar méhészek munkafeltételeinek javítására van szükség. A cél az, hogy a magyar méz hosszú távon is versenyképes maradjon, és megőrizze azt a minőséget és rangot, amely miatt világszerte elismerik.
